Népviselet

matyó viselet - Magyar Néprajzi Lexikon
A magyar népviseleteknek a kötés és a horgolás nem meghatározó eleme, de mindkettőre találunk szép példákat.

A kötés - érthető módon - a harisnyáknál jut főszerephez, a sióagárdi viselet jellemző bogyós, más néven bütykös kapcája vagy a kalocsaiak gazdagon hímzett gyapjúharisnyája is így készül.
Szintén kötött darab a sárközi tutyi, olyan cipőféle, amit ványolással, kallással (nemezeléssel) sűrítenek, tetejét virágmotívumokkal díszítik, talpát vászonból vagy bőrből szabott anyaggal erősítik meg.

A horgolás főként díszítő technika, a vert csipke mellett a horgolt is nagyon gyakori szegélydísz, de önállóan, zsebkendők, babaholmik formájában is megjelenik.
Egyik szemet gyönyörködtető példája a mezőkövesdi ünnepi viselet lobogós ingujját díszítő színes, horgolt szél (a képen.) Ismeretes továbbá a zsinórozás, zsinórhorgolás, zsinórcsipke.

A Magyar Néprajzi Lexikon a következőket írja a népi horgolásról:
a csipke készítésének egyik késői változata. Horgos végű tűvel az ujjakra csavart fonálból horgolnak, lazábbra vagy tömöttebbre. Noha sok magyar vidék készített horgolt csipkét, önállót, sajátosan erőteljeset csak a mezőkövesdi matyók tudtak kialakítani. Munkáik színe: fehér-sárga-piros; zsebkendők és férfiingujjak szélére horgolták őket. Olyan tömöttek és zsúfoltak, hogy a legények verekedéskor hosszú és bő ingujjukat egy csavarintással a kézfejen túl egybefogták és ütöttek vele bot helyett. Említésre érdemes a sárköziek zsebkendője, mely egészében horgolt. Máshonnan, pl. Kalotaszegről lepedőbe való betéteket ismerünk csak, amelyekre átvitték a rececsipke mintákat. Az újabb divatú párnák végeibe szinte országosan horgoltak fehér csipke betéteket; talán legjellegzetesebbek a sóváradiak. Sóváradon is és a Mezőség egyes községeiben „garnitúrákat” készítettek, vagyis egyező mintájú horgolással látták el a párnát, kendővéget, sőt a Mezőségen még azon is igyekeztek, hogy a horgolt minta összhangban legyen a kendő szőttes mintájával, amelyre került. A csecsemőfőkötők, esetenként a kis réklik is nagy hányadukban horgoltak; ezeknek származása nem tisztázott, egyes falusi vélemények szerint cigányok készítették volna. A horgolás újkeletű a magyar népművészetben, sok esetben a rececsipke helyébe került; helyi eredete minden esetben visszavezethető egy-egy papné vagy tanítónő kezdeményezésére. A múlt század 80-as, 90-es éveitől kezdve találkozunk vele. – Irod. Herkely Károly: A mezőkövesdi „matyó horgolás” (Népr. Ért., 1938).

A Révai Nagy Lexikon így ír a csetneki csipkéről: "A horgolt csipke készítésének lényege abban áll, hogy az ábrás részek külön-külön horgoltatnak, azután egy a csipkeminta rajzával ellátott papiroslapra vagy szövetre tüzetnek s helyzetükben horgolt hálózattal rögzíttetnek. Ez a csipkefaj nálunk művészies kivitelben készül s neve: csetneki csipke."

A Kárpát-medence népviseleteinek legnagyobb, legszebb (eredeti darabokból álló) gyűjteményét a miskolci Látványtárban tekinthetjük meg.

Kapcsolódó oldalak:
Csetneki magyar csipke
Sióagárdi népviselet (Hauck Levente kiállítása)
Magyar Néprajz / Anyagi kultúra / Öltözködés